IV. Szatmár határok nélkül – Először Nagyecseden
Változatos és gazdag programkínálat fogadta mindazokat, akik szombaton ellátogattak a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület (RSZKE) által szervezett találkozóra. Az idén immár negyedik alkalommal szervezték meg a határon innen és túl élő reformátusok számára ezt a felemelő programot, melynek először biztosított helyszint Nagyecsed. Több százan vettek részt az eseményen a mi megyénkből is. Az egyesület elmúlt évi munkája között szerepel két fontos kiadvány (Istenkeresés a magyar irodalomban és Téli ünnepi népszokások és néphagyományok) megjelentetése is, melyeknek megszerkesztése Dr. Végh Béla Balázs nevéhez fűződik.
A közös ünnep Kovács Lajos, nagyecsedi polgármester és Fülöp István, a RSZKE elnökének ünnepi beszédével vette kezdetét. Fülöp beszédében rávilágított arra, hogy két fontos tényező indította ma az embereket arra, hogy eljöjjenek ebbe a templomba: az egyik, hogy találkozzanak Krisztussal és egymással, a másik pedig a határok eltörlése, mivel ugyanazon történelmi megyéhez tartozunk.
Egy-egy rövid igenmagyarázattal köszöntötte a jelenlevőket Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Ft. Derencséni István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Csűri István az 1 Jn. 4:4 igeszakasz alapján prédikált, melyben elhangzott: "nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." Ez utóbbi kapcsán fogalmazta meg, hogy ma is vannak olyanok, akik szeretnének határokat húzni, és nemcsak bizonyos területek között, de az emberi szívekben is. Könyörgésében azért fohászkodott, hogy az emberek ne a határ falait építsék egymás között, hanem közeledjenek egymáshoz.
Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese elmondta: „Amikor mi a határon túlról érkezünk és elmondjuk, hogy a történelmi Szatmár megyéhez tartozunk, akkor még ott lappang bennünk a múlt. Az, amikor nyomorgatattunk és üldöztettünk, de szemünket a hegyekre emelve nem estünk kétségbe, mert tudtuk, hogyha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ez a hit és reménység tartott meg bennünket, és fog megtartani a jövendőben is."
Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese beszédében így fogalmazott: „Valamikor gyermekkoromban, amikor felálltunk a szilágysági dombok tetejére, elmondták a nagyszüleink, hogy lám, arra van Magyarország, de nem lehet oda eljutni, mert szegesdrótos kerítések állják annak útját, aki oda el akar menni. Eltelt néhány év, és Istennek hála 2013-ban felterjeszthettem az RSZKE munkáját Pro Partium díjra. Beteljesült a gyermekkori álmom, hisz lehet vannak emberek, akik szegesdrótokkal határt húznának ma is közénk, de a Krisztus után vágyó emberek szívébe nem lehet határt vonni. Örvendtem, hogy a szatmári egyházmegyével közösen a laudációban megfogalmazhattuk abbéli jókívánságunkat, hogy ennek az egyesületnek legyen ereje átnyúlni a határokon. Mert lehet, hogy vannak határok, de már nem sokáig, hisz a csillagok járása mást mutat. Úgy gondolom - most, amikor együtt vagyunk - ennek a jele a szívünkben már megjelent."
Az istentisztelet méltóságát emelte a Debreceni Református Kollégium kántusának ünnepi műsora. Ezt követően pedig kulturális és szabadtéri programok következtek, melynek keretén belül a jelenlevők meghallgathatták a börvelyi kulturális műsort is.
